Ünnepek között

Polcaimat rendezgetem, mikor azt veszem észre,
Hogy a sok dolog miatt nem is végzek délre.
Angyalokat kérek meg, hogy segítsenek nékem,
Ne tegyenek mást ők, csak ürítsék le székem.

Ventillálni kezdek, s meg is nyugszom közben,
Nem beszélünk semmit, csak dolgozunk itt csöndben.
Leesik az állam, hisz nagyon gyorsak voltunk,
Időm is maradt, így egy pezsgőt is kibontunk.

Bögre kerül elő, mert más poharam nincsen,
Mindenkinek szólak: Hogyha elég, intsen.
Koronáznak most engemet, én lettem a király,
De nemet mondok erre, s elindul egy viszály.

Húrokat pengetek és eljátszok egy nótát,
De ha tovább motyotyognak elfoglalom Rómát.
Kürtömnek a hangja harsog fel az éjben,
Most szóltak éppen, hogy nincs már dolgom délben.

Fényes kis cipőmet vissza le is veszem,
S a reggelimet délben végre meg is eszem.
Elhalkul most minden. Elment már mindenki.
Elköszönök én is, megyek most pihenni.