Egy ember gyötrelmei

Gyűlölet van bennem, hisz már mindenkit utálok,
Mert azt hiszik páran, hogy mögöttük dumálok.
Fájdalommal teli van már az én szívem is sajna.
Ó, Uram! Bárcsak mindenki békén hagyna!

Magánnyal teli tölteném most napjaim,
Ne keressen senki, csak a közeli spanjaim.
Ürességet érzek mélyen most legbelül,
Bár jöhetne valaki, ki engem már megbecsül.

Szeretet bennem még sohase volt eddig,
Beszélgetés után nem jutottunk tettig.
Önfeláldozás árán már lenne egy pár csajom,
De köszönöm nektek, van már elég bajom.

Kétségbeesés közepette próbálok rájönni,
Hogy ki lesz képes a nagy falat végre át is törni?
Gyötrelem helyett inkább a jókedv látszik rajtam,
Köszönöm nektek, lassan meg is haltam.

Kín után kín ér és nem tudom mi az oka,
A szívem után fáj még két térdem, s egy boka.
Szenvedésből most már kijutott egy kevés,
De zárom már soraim, hisz lassan újra kelés.