Óda

Egy gyönyörű leányzó, kire most leltem,
A képeit nézvén rögtön meg is vesztem.
Szemeibe nézve elolvadtam rögtön,
Akárhogy kerestem, nincs ilyen a Földön.

Rábukkantam végre egy gyönyörű lányra,
S mosollyal fekszem azóta az ágyra.
Hosszúkás haja, mi beteríti arcát,
Nem tudom nem lesni, a tökéletes ajkát.

De állj! Van e itt bukkanó?
Hiába kutatok, ez a lány bomba jó.
Arcán a mosoly annyira aranyos,
Ha csak meglátom rajta, én leszek zavaros.

Mit mondhatnék még ezek után néked?
Remélem érzed, hogy sokat lesem képed.
Hogy szóba álltál velem, azt külön köszönöm,
Az ünnepek alatt ez lett a legnagyobb örömöm.

Versemet zárván még egyszer leírnám,
Hogy az ajtómat néked szívesen kinyitnám.
Egy csoda szép leányzó, kire ha ránézel,
Egyesülni tudsz a törékeny lelkével.