Reggeli ébredés

Reggelente mindig, álmos még a szemem,
Ha nem alszok eleget, szétrobban a fejem.
De tudom én azt mégis, hogy itt vagy mellettem,
Összepillantás közben, könny van a szememben.
Hiányzik néha, hogy átkaroljál gyengén,
Hisz csak te rajtad jár már éj-nappal az elmém.
Összezavarsz azzal, hogy mellettem ébredsz,
De tudom hogy a szíved, semmit sem érez.
Könnyek között alszom, tégedet siratlak,
Ha csak kirakó maradsz, akkor is kiraklak.
Éjjelente talán, álmodozom arról,
Hogy titkos csókok csattannak az arcon.
Fájdalom telve viszont, rád se nézek többé,
A szívemnek a fele, lehet már az övé.
Alvás előtt pedig mindig érzi testem,
Hogy puha érintésed, nyugtatja a lelkem.
Újra és újra csak reád gondolok,
Más lányt már a száján, soha sem csókolok.
Bocsánat azért, hogy beléd estem fülig,
A szívem már tégedet, soha ki nem ürít.

Megcsalás

Szívedben még mindig ott ég irántam a gyűlölet,
Nem tudod elfogadni, hogy kiraktam a szűrödet.
Reményekkel telve zaklatásod folytatod,
A szerelmedet irántam, már ki kéne oltanod.
Tudom, hogy még mindig, elkap a nagy fájdalom,
Az ajkaimat érzed mindig, a pirosló kis ajkadon.
A csókja lenne, mi meggyógyít.-gondolod magadban,
Az érzésedet mutatod még, minden egyes szavadban.
Nem én voltam hidd el, ki átbaszott téged,
Te voltál ki elhagytál, s vitted is a pénzem.
Megőrjít a gondolat, hogy nem tudod felfogni,
Hogy a kezedet már többet, nem fogom én fogni.
Rohamaid vannak, mikor féltékenység tör rád,
Én reám pazarlod el, valamennyi órád.
Tele vagy vágyakkal, tele vagy ötlettel,
Eltűrnéd még azt is, ha dobálnálak kövekkel.
Hódolód is akad, titkos marad neve,
Csak te érted csillog, a ragyogó szép szeme.
Hiányzik már nekem, hogy magamra hagyj végre,
Hisz még egyszer mondom, nem én léptem félre.

A növekedés folyamata

A legfontosabb pillanat más nem is igen lehet,
Mint mikor születéskor meglátják a fejed.
Világra jött végre, mit rég óta vártak,
Kis gyerek lett végre, a szerető családnak.
Boldogsággal telve, hirdetik mindenhol,
Hogy világra jött végre a kis Karol.
Örülnek mindaddig, míg fel nem nősz lassan,
A tinédzsert már akkor, megverhetik sakkban.
Kihívást jelenthetsz azoknak, kik szeretnek,
Kihívást azoknak, kik nélküled nem léteznek.
De olyankor már gyorsan, kezdődik az élet,
A küzdelem már akkor, soha nem ér véget.
Rád talál a szerelem, rád talál egy legény,
Ki imádni fog téged, de egy baja, hogy szegény.
Nem fogod őt szeretni, hisz nincsen elég pénze,
De a kitartás számára, a legnagyobb erénye.
Összejöttök végre, házasság lesz ebből,
Nászéjszaka után, jön az utód egyből.
Pár év múlva pedig, elkap majd az aggkor,
Öregségben is majd, csak te érted harcol.

Remény

Egy szó van nem több, mi bánattal tölt el,
A szerelem sajnos, már csomószor ölt meg.
De feltámadtam százszor, láttam már az utat,
Hatalmas fény lepte el az alagutat.
Sötét volt benne, de mégis világos,
Ennél a dolognál nincs rosszabb a világon.
Elkezdődik minden egy szimpla sziával,
S folytatódik tovább a barát zónával.
Remény van benned, hogy tovább is eljuthatsz,
De mindig lesz egy leány, akihez nem nyúlhatsz.
A tanulság most ebből, nem tudom micsoda,
Ma este is kinyit számodra a mosoda.
Van még benned több száz, vagy akár ezer szó,
De meg kell gondolnod nagyon, mi lesz az utolsó.
Nem tudom most azt se, hogy jött ide Erik,
De az utcasarkon szegényt, többen is megverik.
Szegény ember vérzik, kék-zöld lett a feje,
Később meg kiderült, hogy elhagyta a neje.

Az Úr dicsőítése

Minden napon áldom, dicsérem neved.
Elmondani sem tudnám, mi lenne nélküled!
Veled élem életem, semmire nincs gondom,
Ha mégis bánt valami, veled én megoldom.
Reggel mikor felébredek, olvasom igédet,
Késő esti időkben is, rólad szól az ének.
Drága Uram, ki velem vagy, velem vagy örökké,
Ne engedd a szívemet, elbukni már többé.
Eme perctől megfogadom, csak te leszel nekem.
Mai napon átadom most, te néked a szívem.
Hisz te vagy ki teremtett, engem és mindenkit,
Mindenki most velem együtt, dicséri ki teremti.
Hogy velem mi történne, hogyha te nem lennél?
Elmondani nem lehet ezt, de akkor már nem lennék.
De mivel most te velem vagy, nincs mitől már félni.
Minden napon áldani kell, s nevedet dicsérni.