Magány

Csend! Nyugalom és béke,
Oh, mit meg nem adnék néha érte.
Magány! Mikor senki sem zavar,
Nem lesz benne részem egy hamar.

Aj! Milyen sok rágalom,
Számomra ez hatalmas fájdalom.
Fáj, de csak hallgatok némán!
Nem szólok, hisz nem figyelnek én rám.

A pillanat, mikor üldögélsz egy tónál,
S a csend többet ér ezernyi szónál.
Rádöbbensz egyből, hogy csakis erre vársz,
S nem is kell senki, csak egy lelki társ.

De kinyitod szemed, s a valóságba repülsz,
A munkádba pedig újra belemerülsz.
Próbálod túl élni és minden mást kizárni,
De félre teszel mindent, nem bírod csinálni.